-Nem is akarsz gyerekeket, férjet, családi házat és törlesztőrészleteket? – nézett rá kutatóan a férfi.

-Dehogynem – vont vállat Selena. –Csak tudod, ez nem kifejezetten az én elképzeléseimen múlik. Amíg nem találkozom azzal, aki ugyanazt akarja, amit én, addig a dolog elég reménytelen. És igen, vannak elvárásaim, amiknek nem könnyű megfelelni – egyenesítette ki önérzetesen a gerincét. Jash felvonta a szemöldökét a dacos mozdulattól. Nocsak, ilyen kemény elvárások lennének ezek? Kifejezetten kíváncsi lett. Persze minden mögöttes szándék nélkül, csak hogy megértse, miért van még ez a tündér egyedül. -Milyen elvárásaid vannak? – tette fel látszólag közömbösen a kérdést, mire kissé sunyi macskaszemekkel nevetett rá a nő. -Nocsak, talán érdekel a lehetőség?

Jash megvonta a vállát. -Hát, a távolság leküzdhető, ha érdemes időt és energiát fordítani valamire – válaszolt talányosan. -Szóval, mik azok az elvárások? – ismételte meg a kérdést.

Selena egy pillanatig habozott, aztán úgy döntött, nem feszegeti tovább a férfi érdeklődésének hátterét. -Nos, az illető legyen szellemi társ, megbízható, humoros, szeresse az állatokat, rezonáljon az én hullámhosszomon … minden tekintetben – pirult bele a gondolatba, hogy mit is akart ezzel mondani –ja, és legyen őszinte, hűséges, állhatatos. Azt hiszem, ennyi.

Jash magában összegezte a hallotakat: Rólam beszél. Összerezzent a felismeréstől. Érdekes volt önmagát ilyennek látni, hiszen azzal tisztában volt, külön-külön megfelelhet az elvárásoknak, de ha mindegyiket kipipálja, akkor ott áll Selena előtt, mint potenciális vőlegény. Ennyire egyszerű lenne?